Idézetek a csalódásról.

Könnyeim tartom vissza, nem szabad sirnom, nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, mert elvesztettem, elvesztettem a hitet. Könnyeim kezdenek száradni arcomról, nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szoritanom a fogam, hogy csendben legyek, hogy ne orditsam, ne áruljam el magam.

Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni. Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál...

A tegnapi bánat célt is adott:

Bár szivembe mart, de élni hagyott.

Jöhetnek százszám szélviharok,

Mert ezen a földön nem félni vagyok...

A tegnapi könny sok jót nem igért,

De keserű sója a tengerig ért.

Szemeim nézd, hogy sirtam is el se hinnéd!

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltünik a szinről : miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogy viseljem el?

...mert az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszitésem, hogy hóditsak, arra kényszerit, hogy mindig a lgjobbat hozzam ki magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mindig csalódás.

Oldal: Idézetek a csalódásról.
Szeretet Mindörökké. - © 2008 - 2024 - orokszeretet.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat