Ami a csillagokban áll- Felivelőben az ősi tudomány.
Bár ma már az emberek nagy része nem csak azt tudja, melyik Nap jegyben született, hanem rendszerint aszcedensével- felkelő jegyével és más horoszkóp elemeivel is tisztában van, az asztrológiai lehetőségeit és határait illetően még mindig elég sok a félreértés. A görög eredetű szó, eredetileg csillagismeretet, a csillagos ég tudományát jelentette, és két, egymással szoros kapcsolatban lévő ágazatot foglalt magába.
Az asztronómia az égitestek mozgását, fizikai sajátosságait, az asztromantika , a tulajdonképpeni csillagfejtés, pedig ezek földi életre, azon belül az emberi sorsra gyakorolt hatásait vizsgálta.
A két ágazat csak a XIX.században különült el egymástól. Jelenlegi formája kb. 6000 évvel ezelőtt kristályosodott ki. A "modern" nyugati asztrológia alapjait az ókori görögök fektették le. Platon és Arisztoteles behatóan foglalkozott e tudománnal, a római birodalomban rangos államtudományok közé számitott, olyan lelkes hivekkel és támogatókkal mint Caesar és Augustus.
Később papok, filozófusok, tudósok művelték: Euktémon, Nostradamus, Aquinoi Szent Tamás, Paracelsus, Kepler. Newton, akik fontos társadali vagy tudományos szerepet is játszottak a kor életében.
Az olyan komoly tudósok, mint Kepler és Newton, akiknek felismerései ma is mérvadóak, még tökéletesen tisztában voltak azzal, ami mostanság annyi félreértésre ad okot: Az asztrológia pontos és megbizható rajzot tud adni valakinek a jelleméről, egyéni tulajdonságairól, egészségi állapotáról és életsorsáról, valamint az életesemények várható bekövetkezéseinek időpontja is legalább megközelitő felvilágositással szolgál, felismeréseit pedig az égitestek közötti külcsönhatásokból meriti.